Én sohasem hittem abban, hogy az emberek végakarata teljesül. Sem a végrendelet tartalmát illetően, a vagyonmegosztásban, sem a temetkezéssel kapcsolatosan.

Szerintem az itt maradók a saját érzéseik és akaratuk szerint módosítják, azt, amit a meghalt rokon szeretett volna. ha egyáltalkán tudják, hogyan szeretné eltemettetni magát/ha már meg kellett halnia. Sajnos, az is lehet, úgy halt meg, hírtelen, hogy a végrendeletét sem írhatta meg.

Anyukámnak, csak a háza volt. Öcsémre hagyta. Sajnos, öcsém, még így is nagyon rossz helyzetben él.

Sajnos, én sem tehetem meg, hogy lényegesen változtassam meg a helyzetét.

Anyukám már több mint 2 éve, hogy otthon elesett és eltörte a kezét. Sajnos nem tudtuk elérni nála, hogy orvoshoz menjen. Meg volt győződve róla, hogy anélkül is meggyógyul. Egy évvel később aztán kórházba került és 2 hónap múlva meghalt.

A Tiszába szerette volna temettetni a testét. Azért, hogy ne okozzon gondot a sír gondozásával. Azért is, mert szeretett volna eljutni a Tengerhez. Szép kívánság. Nekem és öcsémnek ezt elmondta, a két bátyám nem tudott erről. Ezért nekem kellett meggyőznöm őket arról, hogy a legtöbbet most azzal tehetjük, ha teljesítjük a kérését. Öcsém nagyon szépen megírt hivatalos emailban kért engedélyt a búcsúztatás megvalósításához. Pali bátyám nagyon szép koszorút készített, amire rátettük anyukám hamvait és időzítővel a Tiszán úszva felrobbant /így a koszorú is hamuvá vált/ és elsüllyedt. Nagyon szép búcsúbeszédet írt hozzá öcsém, és lejátszottuk Anyukám kedvenc dalát, az „Akácos út”-at.

Így legalább Anyukám kívánsága teljesülhetett. Ennek már 1 éve.